Manapság egyre több szó esik a környezetszennyezés különféle formáiról Ez így van jól, azonban muszáj rámutatni azokra a problémákra, amelyek csak ritkán vagy egyáltalán nem kerülnek be a sajtóba. Sokat cikkeznek például arról, hogy a műanyagszennyezés milyen drasztikus módon jelentkezik a tengerekben és az óceánokban, de a műtrágyahasználat okozta vízszennyezést alig említik meg. Időnként megjelenik egy-egy cikk a vegyszerek pusztító hatásairól, de közben a sajtó elhallgatja, hogy a műtrágyázás tönkreteszi a termőföldjeinket. Gyakran írnak arról is, hogy a mezőgazdaság jelentős mértékben hozzájárul a klímaváltozáshoz, e kérdésben viszont az állattenyésztés lesz a bűnbak általában, pedig a műtrágyahasználat is okoz legalább akkora kárt, használatának elterjedése pedig a valóban káros (és kegyetlen) nagyüzemi állattartást támogatja és annak kártételét növeli. Hazánkban szerencsére a legelőket és a kaszálókat nem műtrágyázzák, de a szántókat és a gyümölcsösöket túlnyomó részben igen. A műtrágya hivatásos védelmezői arra hivatkoznak, hogy a műtrágya nem méreg, hanem egyszerűen csak a növényeknek juttatott tápanyag. De mi is a baj a műtrágyahasználattal?

Valójában már hosszú évtizedek óta ismert tény, hogy a műtrágyahasználat súlyosan szennyezi a vízeinket. A műtrágyával a termőföldbe juttatott ásványi anyagok, főleg a nitrogén és a foszfor nagyobb része (különböző helyzetekben, különböző források szerint 40 – 70%-ban) átmosódik a talajon és a felszín alatti vízeinkbe jutva, a nitrogén nitráttá, majd nitritté alakulva szennyezi a vízbázist. A műtrágyahasználat elterjedése után Magyarországon sok megbetegedés oka volt ez, mert „a nitrátot nagy koncentrációban tartalmazó víz gyermekkorban methemoglobinémiát okoz. A gyomor-bél rendszer savassága a csecsemő emésztési rendszerében a nitrátot nitritté alakítja, ami blokkolja vérének oxigénszállító képességét és így fulladásos halált okoz. 1945 óta a világon mintegy 3000 esetet jelentettek - ezeknek közel fele Magyarországon történt” (http://www.agr.unideb.hu/ebook/vizminoseg/a_felszn_alatti_vizek_szennyezse.html). Azóta szerencsére már jóval több gondot fordítunk az ivóvizek tisztítására, ez azonban jóval nagyobb anyagi ráfordítással és más típusú környezetterheléssel jár. Hiszen emiatt is több energiát kell felhasználnunk, tehát ezzel is hozzájárulunk a globális klímaváltozáshoz. Ugyanakkor a már nitráttá átalakult nitrogén a növények szervezetébe jutva gyengíti immunrendszerüket, és felerősíti érzékenységüket a fertőzésekre és a betegségekre. És hogyan reagál erre iparosított mezőgazdaságunk? Még többféle és még nagyobb mennyiségű vegyszer felhasználásával.

Mindehhez fontos még hozzátenni: a felszíni vízeinkbe 1,6 millió tonna foszfor, a tengerekbe és az óceánokba pedig 2,6 millió tonna nitrát kerül, és ez a folyamat erősíti az algásodást, így csökkenti az élővízek oxigéntartalmát, ami – sok más tényező mellett – erősen hozzájárul az vízi élővilág pusztulásához (az ün eutrofizáció folyamatáról: http://www.agr.unideb.hu/ebook/vizminoseg/az_eutrofizci_folyamata.html.)

A műtrágyahasználat másik fő kára a talaj tönkretétele, amelyben természetesen az iparosított mezőgazdaság más eljárásai – elsősorban a talajforgatás és a vegyszerhasználat is nagy szerepet játszanak. Ha a műtrágya nem méreg, csak a növények növekedéséhez szükséges tápanyag, akkor miért is lehetséges ez?

Amikor a természetes elővilágról van szó, elsősorban mindig a talaj felszíne fölötti állat- és növényvilágra gondolunk. Pedig a még érintetlen természet élőtalaja ugyanakkora biomassza-mennyiséget tartalmaz, mint a felszín feletti élővilág. Egyetlen evőkanálnyi még egészséges termőföldben is több

milliónyi mikroorganizmus, elsősorban baktérium és gomba található, de fontos a szerepe a fonalférgeknek vagy a gilisztáknak is. Fontos tudni, hogy a talajlakók közt nem a létért való versengés, a folytonos rivalizálás, hanem a szimbiózis és az együttműködés különféle formái a jellemzőek. Ilyen szimbiózis a jellemző a növények gyökerei és a gombák valamint a gombákon keresztül a gyökerek és a baktériumok közt is. A növények elsősorban a gombák segítségével veszik fel a tápanyagokat a talajból. A legfontosabb kapcsolat pedig a szén és a nitrogén cseréje a növény és a gombák közt. A növény ugyanis nem képes megkötni a levegőből a nitrogént, ezt a talajfelszín közeli gombák teszik meg, akik bonyolult hálózatokon keresztül juttatják el azt a növények gyökeréig. A növények a fotoszintézis során a napfény segítségével, a levegőből megkötik a szenet, pontosabban a levegő szén-dioxidját cukorrá alakítják, azt szétosztják saját testükben, egy részét pedig a gyökereken keresztül átadják a gombáknak. Végül a mikroorganizmusok bontják le szilárd szénné. Enélkül pedig a humuszképződés elképzelhetetlen.

Amikor a talajba a műtrágyával nitrogént juttatunk, durván megszakítjuk ezt a szimbiotikus rendszert. A növény nagy mennyiségben, közvetlenül jut nitrogénhez és más tápanyaghoz, nem lesz szüksége – legalábbis rövid távon – a gombákra. És nem is ad már át nekik cserébe folyékony szenet, cukrokat, így a humuszképződés leáll. A műtrágyázás mellett a talajlakó élőlényekre további – vagy épp a műtrágyázást megelőző – hatást gyakorol a talajforgatás. Régen, mikor még csak állatok segítségével szántottak, csak feltörték a talajt, a vetés megkönnyítése érdekében. A nehéz gépek hatalmas ekéi viszont, a lentebb élő mikroorganizmusokat hozzák felszínre, a felszín közelében élők pedig alulra kerülnek, így nem tudják betölteni eredeti funkcióikat. Emellett a talajlakókat természetesen a vegyszerek is pusztítják. Mindezek eredménye, hogy alig több, mint félszáz év alatt, a termőföld élővilágának 90%-a elpusztult!

Ld.: erről részletesen, tudományosan: http://www.gocsejta.hu/index.php/kiadvanyok/fuezetek/a-talaj-eltetese

Ennek következményeképp haszonnövényeink vegyszer és műtrágyafüggőkké váltak. Ráadásul, mivel a növekvő műtrágya és vegyszerhasználat egyre nagyobb pusztítást okoz a talajban, egyre többre van belőlük szükség. Ezt a magyar statisztikai adatok igazolják. 2010 és 2018 közt a felhasznált szerves trágya-mennyiség 20%-kal csökkent, a műtrágyafelhasználás 50%-kal nőtt, miközben a termésátlagok – a szokásos ingadozásokkal – stagnáltak. Olyan tehát a talajnak a műtrágya, mint a kemény drog, ugyanakkora hatás eléréséhez egyre nagyobb mennyiség szükséges belőle. Legalábbis látszólag ez a helyzet. Valójában azonban hiába táplálunk a földbe egyre több műtrágyát, a termés beltartalmi értéke drasztikusan csökken. A burgonya vastartalma az 1944-es 110 mg/kg-ról 5 mg/kgra csökkent 2005-ig, a répa vastartalma 266 mg/kg-ról 8 mg/kg-ra, a kukoricáé pedig 78 mg/kg-ról 15 mg/kg-ra ugyanezen időszak alatt. Ezek az adatok csalhatatlan jelei termőtalajunk kimerülésének. És az a tény, hogy a haszonnövényeink vastartalma szinte eltűnt, fontos oka lehet annak, hogy a vashiány népbetegséggé vált, és a lakosság nagy részét érinti valamilyen mértékben. Szintén oka lehet annak is, hogy nőtt a húsfogyasztás (mert a húsban MÉG van vas), hogy nőtt az elhízottak száma (hiszen pl. a krumpliból egyre többet kéne együnk) vagy hogy egyre több „étrendkiegészítőt” vásárlunk. A valódi megoldás persze nem ezekben, nem is a vegánizmusban, hanem a talajban keresendő.

A harmadik súlyos probléma, hogy a műtrágya gyártása és kezelése során egy üvegházhatású gáz, a dinitrogén-oxid keletkezik. Bár konkrét mennyisége csak kis töredéke a széndioxidnak vagy a metánnak, üvegházhatása kb 300-szor nagyobb, mint a szén-dioxidnak. 100-120 év alatt bomlik le a légkörben, míg a metán jóval hamarabb, 12 év alatt. Emellett fontos rámutatni, hogy a műtrágya használata szorosan összefügg a nagyüzemi állattartással, amely elszakítja az állatokat a földtől. Nem terelik ki őket sem a legelőkre, sem az ugaron hagyott szántókra. Az általuk termelt trágya nem, vagy csak később kerül a termőtalajba. A műtrágya kiszórása ugyanis sokkal egyszerűbb és olcsóbb. Így a nagyüzemi állattartás során jóval több, különféle üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, mint amennyi korábban, a hagyományos legeltető állattartás során. Ezentúl az állatok táplálékát immár a takarmánytermesztés fedezi szinte kizárólag, és természetesen ez is a műtrágya használatával jár.

Ezzel szemben a részben a hagyományos gazdálkodásra, részben tudományos eredményekre építő ökogazdálkodás, mely nem használ sem gépeket, sem műtrágyát, sem pedig vegyszereket, viszont sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a megfelelő módszerekkel, helyes arányokkal történő komposztálásra, gyakorlatilag zéróra tudja csökkenteni a mezőgazdaság üvegházhatású gáz kibocsátását, miközben regenerálja a termőtalaj élővilágát, és segít az ökoszisztémák pusztulásának megállításában és visszafordításában is. Ld erről: https://www.biokontroll.hu/az-okologiai-gazdalkodas-uveghazhatasu-gaz-kibocsatasa-nem-nagyobb-mas-gazdalkodasi-rendszerekenel/

Miért tartunk ki mégis a műtrágya használata és általában az iparosított mezőgazdaság mellett? Miért van, hogy ezek a kérdések szinte fel sem merülnek az ökológiai válság kapcsán? Nyilvánvaló, hogy hatalmas érdekekbe ütközik mindez. Ellenérdekeltek a műtrágyagyárak, a vegyszergyártó óriások (pl:: Monsanto), a gépgyártó cégek, az olajmultik. De szintén ellenérdekeltek a hazai nagybirtokos-oligarchák, akik az ország szántóinak 80-90%-át úgy tudják megművelni az iparosított mezőgazdaság módszereivel, hogy alig kell alkalmazniuk élő, emberi munkaerőt: Csányi, Mészáros Lőrinc vagy Leisztinger Tamás.

Szabó Dániel