Legutóbb az Indexen érdekes írás jelent meg a mezőgazdaság jövőjéről, melyet az ENSZ és a Világbank megbízásából készült hosszú tanulmány alapján állítottak össze. Az írás végkövetkeztetése az, hogy a jövőt nem a biofarmok jelentik, mert azok lassan és alacsonyabb hatékonysággal dolgoznak, hanem a tudomány és a technológia újításai.- ugyanúgy, mint minden más területen.
Abból indulnak ki, hogy hamarosan már több, mint 10 milliárd embert kell a mezőgazdaságnak ellátnia (az előrejelzések szerint ekörül fog tetőzni az emberiség lélekszáma), és ha a jelenleg használt technológiákat használjuk továbbra is, akkor sokkal több terület megművelésére lesz szükség. Ezáltal a mezőgazdaság üvegházhatású gáz kibocsátása jelentős mértékben nőni fog, holott épp ennek csökkentésére lenne szükség minél hamarabb. Ezért olyan technológiák bevezetésére van szükség, melyek összességében egyszerre csökkentik az üvegházhatású gáz kibocsátást és ugyanakkor növelik a terméshozamokat.
Ezzel az alapvetéssel már eleve adódik két nagy gond. Az egyik az, hogy az ökológiai válságnak csak az egyik részterületére, a klímaváltozásra összpontosít. Meg sem említik problémaként a termőföldek kimerülését - melyet valószínűleg csak fokoznak majd azok a törekvések és igények, melyek minél nagyobb terméshozamot akarnak kipréselni a termőtalajból. Ezzel szoros összefüggésben áll a másik probléma. Ez, az, hogy a mezőgazdaság teljesítményét csakis termésátlagban, tehát mennyiségben mérik, az élelmiszer minőségéről, beltartalmi értékéről, tehát tápanyag- és vitamintartalmáról szó sem esik. Ez nem véletlen, hiszen a jövőt az iparosított mezőgazdaság továbbfejlesztésében látják, mely a leginkább felelős az élelmiszer minőségének drasztikus zuhanásáért, ami a fejlett világban mindenhol bekövetkezett.
Igaz ugyan, hogy  az iparosított mezőgazdaság magasabb, terméshozamokat képes produkálni, de emellett az élelmiszer tápanyagtartalma ennél a javulásnál nagyobb mértékben zuhan. A magyar krumpli vastartalma például az 1944-es 110 mg/kg értékről 5 mg/kg-ra csökkent, a répáé 266 mg/kg-ról 8 mg/kg-ra, 60 év alatt, Ezek a növényeink tehát gyakorlatilag, már  alig tartalmazzák ezt az emberi szervezet számára létfontosságú ásványi anyagot. A haszonállataink takarmányaként szolgáló kukorica vastartalma is nagyon erősen csökkent, de nem ennyire durva mértékben: 78 mg/kg-ról 15 mg/kg-ra. Más ásványi anyagok (magnézium, kalcium) és vitaminok aránya is a töredékére esett. Ezért ahhoz, hogy az emberi szervezet hozzájusson ugyanahhoz a tápanyagmennyiséghez, sokkal többet kell enni, és nagyobb arányban húst. A cikkben is emlegettet húséhség is részben ebből fakad: a szervezet azt érzékeli ugyanis, hogy a hús többet ad, mint a növényi alapú táplálék. Ez az egyik fő oka annak (más tényezők, mint pl. a cukros üdítők fogyasztása, és a mozgáshiányos életmód), hogy Magyarországon és sok más országban is a népesség többsége elhízott, jelentős részük (Magyarországon 250ezer embe)r már műtétre szorul emiatt. Ugyanakkor a lakosság kétharmada vashiányos, melynek tünetei: ingerlékenység, fáradékonyság, alvászavar, súlyosabb esetekben pl. hajhullás. Szintén ez a fő oka annak, hogy gyorsan nő az étrendkiegészítők fogyasztása, Magyarországon pl. évente 15%-kal.
Az élelmiszer minőségromlásának az az oka, hogy az iparosított mezőgazdaságban alkalmazott módszerek, a műtrágyázás, a vegyszerezés és a géphasználat a talajélet nagy részét (gombák, baktériumok fonalférgek stb.) elpusztították - pedig a növények a számunkra fontos tápanyagokat csak a velük szimbiotikus kapcsolatban álló gombák segítségével képesek felvenni (ez a mikorrhiza kapcsolat).
Igen, igaz, hogy kevesebb húst kéne ennünk. De önmagában nem a növényi és az állati eredetű táplálék aránya a döntő, hanem az, hogy mennyire egészséges az a termőtalaj, amelyen haszonnövényeink teremnek. Igaz, hogy a fllexitárius étkezés a legegészségesebb, de csak akkor, ha a megfelelő mértékű talajélet biztosítja a haszonnövényeink tápanyagtartalmát, és így a hús nagyobb,, a zöldségek pedig ennél is sokkal nagyobb arányban tartalmazzák az emberi szervezet számára szükséges tápanyagokat. Ha pedig az élelmiszer tápanyagtartalma megfelelő lenne, akkor jóval kevesebb élelmiszer megtermelésére lenne szükség.
A javasolt újítások hozhatnak persze javulást bizonyos szempontból. Jobb takarmányozással, csökkenhet a tehenek fingásából származó metán kibocsátása és csökkenteni lehet a műtrágyázásból fakadó üvegházhatású gáz kibocsátást - feltéve, hogy beválnak a javasolt újítások, és azoknak nincsenek káros "mellékhatásai". Ugyanakkor ezek az újítások nem csökkentik az iparosított mezőgazdaságnak a talaj termékenységére gyakorolt romboló hatását, hiszen a műtrágya hatása a talajéletre ugyanolyan negatív marad (megszakítja a mikorrhiza kapcsolatot), az állatokat pedig továbbra is környezetszennyező módon megtermelt takarmánnyal kell ellátni, és továbbra sem lesz biztosított, hogy a szervestrágya a talajba kerüljön.
Ezzel szemben a lesajnált ökogazdálkodás üvegházhatású gáz-kibocsátása összességében nulla. A szabadban tartott állatok metán-kibocsátása ugyanis csak harmada azokénak, melyeket egész életükben istállókba zárnak, ám ezt is ledolgozzák, mert legelés közben komposztálnak. Erről már részletesebben is írtunk itt: https://zoldcsillag.blog.hu/2019/05/26/hogyan_csuszik_felre_az_okologiai_valsagrol_szolo_kozbeszed_iii. Ha pedig - az irányított legeltetés módszerét alkalmazzuk a földeken a betakarítás után, akkor trágyázásra sincs szükség. A legeltető állattartással regenerálni lehet a termőtalajt, biztosítva a jelenlegi beltartalmi értékek jelentős növelését, továbbá az ökoszisztémák pusztulását is meg lehet állítani, mert az ökogazdálkodásban nem használnak vegyszert, a nagytáblás helyett pedig mozaikszerű területhasználat lesz jellemző, ami sok fajnak biztosíthat élőhelyet, így őrizve meg a biodiverzitást. Fontos az is, hogy a regenerált, talajéletben gazdag termőföldek vízmegtartó képessége is jobb, így az egyre gyakoribb aszály ez esetben kevésbé okoz gondot.
A "reformok" kiötlői persze számolnak azzal is, hogy elterjed a csak növényi alapú étrend. Nem írnak azonban arról, hogy a növényi fehérjék nem tartalmazzák az állati fehérjék minden összetevőjét és a többi tápanyagot sem ugyanolyan arányban, összetételben. A fentiekben láthattuk, hogy a korábban elterjedt zöldségeink már közel sem tartalmaznak ugyanolyan mértékben tápanyagokat, ezen túl pedig figyelembe kell venni azt is, hogy az emberi szervezet többet közülük nehezebben vesz fel növényekből. Persze - pl. a vashiány enyhítésére - ajánlanak más növényeket is, ha azonban az ezek iránti kereslet megnő, akkor majd ezeket is iparszerű módon fogják megtermelni és tápanyagtartalmuk szintén csökkenni fog. A B12 vitamint pedig csak a hús és a tojás tartalmazza, hiánya pedig vérszegénységhez vezet. A következmény tehát várhatóan az lesz, hogy az étrendkiegészítők iránti kereslet nő majd, még jobban. Ám ezek fogyasztásának is vannak egészségügyi kockázatai, (Ld https://www.zoldhaz.info/etrendkiegesztitok-veszelyei) és pontosan azoknál a legnagyobb a kockázat, melyekre a vegánok a leginkább rászorulnak. A B12 vitamin esetében egy tanulmány, még azt is állítja, hogy rákkeltő hatású. (ld. https://444.hu/2017/08/23/egy-kutatas-szerint-novelik-a-tudorak-kockazatat-a-b6-es-a-b12-vitamint-tartalmazo-etrend-kiegeszitok) Ami biztos: a gyógyszergyárak jól járnak. Mivel az egészségügy kényes terület, nemigen találni adatokat arról, milyen környezetszennyezésért milyen mértékig felelősek, de kizárt, hogy ne legyen jelentős az ökológiai lábnyomuk.
A másik javasolt megoldás a laboratóriumokban előállított hús. Ám ennek előállítása is nagyon energiaigényes. Ugyanakkora üvegházhatású gáz kibocsátással jár, mint a természetes marhahúsé, ráadásul a metán 12 év után lebomlik a légkörben, tehát a műhús elterjesztése több kárral jár, mint haszonnal ( ld.: https://www.agrarszektor.hu/allat/tobb-kart-okozhat-a-laboratoriumi-hus-mint-hittek.12845.html) Csak akkor nem lenne ez így, ha a megújuló energiaforrások korlátlan bőségben állnának  a rendelkezésünkre. Ettől azonban nagyon távol vagyunk. A mostani üvegházhatású gáz kibocsátás 30%-áért felelős az áram előállítása, ennek felét tudjuk kiváltani probléma nélkül megújulóval, ezután már tárolási problémák jelentkeznek. Ha azonban az összes autót és minden személy és teherszállító eszközt, minden az építőiparban és a mezőgazdaságban használt gépet árammal akarnánk etetni, akkor már nem 30%-ot, hanem sokkal többet kéne kiváltani megújulóval. És ehhez adódna hozzá még a műhús előállításához szükséges áramigény.
Valójában jelenleg egyáltalán nem állnak rendelkezésünkre azok a technológiák, melyek segítségével meg lehetne állítani a klímaváltozást. A megoldást csak az jelentené, ha felhagynánk a jelenlegi környezetszennyező technológiák alkalmazásával: nem használnánk autót, leállítanánk a távolsági kereskedelmet és az ipar jelentős részét, a mezőgazdaságban pedig ökogazdálkodásra állnánk át. Ez azonban a globális kapitalista rendszer és a fogyasztói társadalom összeomlásával járna, ezért a Világbank szakértői és a liberális sajtó azt az illúziót igyekszenek kelteni inkább, hogy minden csak pénz és fogyasztói tudatosság kérdése. A jobboldal pedig bagatelizállja a problémákat vagy még a létezésüket is tagadja. A legfontosabb azonban mindig az, hogy megvédjék a nagybirtok, a nagytőke, a biotech-multik és a globális kereskedelmet uraló cégek érdekeit, sokszor tekintet nélkül arra, hogy ez milyen következményekkel járhat.
Ezt bizonyítja még két javasolt technológiai újítás propagálása. Az egyik, az ún. "nitrogénzabáló" fajok alkalmazása. Ezek nitrogént kötnek meg a levegőből, tehát legalább részben feleslegessé teszik a (mű)trágyázást. Kisebb kertekben, gyümölcsösökben valóban nagyon hasznos lehet a nitrogént megkötő fajok telepítése, de arról hallgatnak, hogy nagyobb léptékben, a szántóföldeken ez az eljárás gyomirtó szerek (leggyakrabban: a glifozát) használatával jár együtt, mert a szántás nélküli művelésben alkalmazzák, és abban ez a bevett módszer. A glifozát elődje az amerikai hadsereg terméke. Arra használták, hogy helikopterekről leszórva lecsupaszítsák vele a dzsungelt, hogy a Vietkong gerilláit fel tudják kutatni a levegőből. Ez a "növényvédő szer" szinte minden növény elpusztítására alkalmas, a talajéletet nagyon súlyosan károsítja, rákot, és meddőséget okoz. Argentína középső részén már sikerült sivataggá változtatni vele egy tartományt, ahol már csak azok a haszonnövények élnek meg, melyeket génmódosítással tettek vele szemben ellenállóvá https://greenfo.hu/hir/argentina-a-glifozat-halalos-oleleseben/.
És pontosan ez az argentin példa mutatja meg azt is, hogy mi a probléma a GMO-val, melynek elterjesztése szintén a javaslatok közt szerepel. Elméletileg lehetséges ugyan, hogy egyes haszonnövények génmódosított változatai nagyobb termésátlagokat hoznak majd és a szárazságot is jobban tűrik. Amíg azonban kapitalista rendszerben élünk, és profithajhász cégek kezében van a GMO-fejlesztés (is), addig biztosak lehetünk abban, hogy a GMO-mentesség felszámolása nagyon veszélyes következményekkel jár majd. A liberalizáció legelőször is azt tenné lehetővé, hogy a német gyógyszergyártó Bayer által felvásárolt amerikai Monsanto újabb és újabb területekre terjessze ki üzleti modelljét, aminek lényege, hogy a génmódosított vetőmagokat egy csomagban, árukapcsolással adja el a gyomirtóval együtt, amely csak a génmódosított növényeket nem pusztítja el. A Monsanto példáját pedig előbb-utóbb más biotech cégek is követnék.
Ha tehát a Világbank tanácsait követjük, akkor talán lehetséges, hogy néhány százalékkal csökken a mezőgazdaság üvegházhatású gáz kibocsátása, és az is, hogy nagyobb mennyiségben még rosszabb minőségű, még több vegyszermaradványt tartalmazó élelmiszert állítunk elő. Ám ennek ára  a termőtalaj és az ökoszisztémák még nagyobb mértékű pusztítása és az emberiség egészségügyi állapotának további leromlása lenne. E folyamat valódi nyertesei pedig a biotech cégek és a gyógyszergyártók, akiknek érdekei mára végzetesen összefonódtak, amint ezt biztosan jelzi a Monsantó és a Bayer fúziója is.