Választás után

Az EP-választáson a Fidesz újabb, jelentős győzelmet aratott, mely még nagyobb mértékű, ha a Mi Hazánk szavazótáborát is az övékéhez számítjuk. Egy ilyen művelet lehet, kétes értékű, mégis reálisabb helyzetértékelésen alapul, mint az, amelyik Toroczkaiékat az EU-fan ellenzékhez sorolja..

De nem ez a legfontosabb eredménye ennek a választásnak, hanem az, hogy az ellenzéken belül drasztikusan eltolódtak az erőviszonyok. A halványzöld, épphogy-rózsaszín álbaloldali pártok nagyot buktak, és az ellenzék vezetése az egyértelműen neoliberális erők kezébe csúszott át. Ők pedig - Orbánékhoz hasonlóan, de szinte teljesen nyíltan - a nemzetközi nagytőke érdekeit képviselik. Ennek a legjobban Orbán örülhet, hiszen elég nyilvánvaló, hogy a vidéki Magyarország többsége ilyen hiperglobalista ideológiájú pártokra nem fog szavazni. A Fidesz hatalma még akkor sem inog majd meg, ha beköszönt a következő világgazdasági válság, és kemémy megszorító intézkedéseknek kell következniük. Akkor sem kell attól tartaniuk ugyanis attól, hogy  kiábránduló vidéki szavazói, mondjuk Gyurcsányhoz vagy a Momentumhoz pártolnának. A Mi Hazánkhoz fognak menni, amely a falvakban már most is sok helyen lenyomta a Jobbikot,  és pont ugyanannyira koalícióképtelen az ellenzék többi részével, mint Vonáék voltak régen. Nem, nem azért, mert a Mi Hazánk rasszista (az ellenzék, főleg a DK is képes hasonló módon tematizálni), hanem azért, mert globalizációkritikus és EU-ellenes.

A 2018-as választási eredményekből az ellenzék agytrösztjeinek azt a következtetést sikerült levonniuk, hogy a Fideszt a nagyvárosokban lehet esély megverni, ezért erre kell koncentrálni a létező erőforrásokat. A nagyvárosi szavazók megnyerésének legegyszerűbb módja pedig, úgy tűnt, a folyamatos európázás.. A migránskártya kijátszása után ugyanis Orbán egyre inkább arra kezdett építeni, hogy magát az EU brüsszeli központjával szembeni nemzeti ellenállás szimbólumává avassa. A fontos gazdaságpolitilai kérdésekben a magyar kormány persze mindig a német kormány álláspontja mellé állt, a hazai közéletet eközben viszont úgy igyekezett tematizálni, mintha mindent a Brüsszel vs Fidesz ellentét határozna meg. Ebben mind a német kormány, mind pedig a magyar ellenzék remek partnernek bizonyult, nem kérdőjelezték meg alapvetően Orbán narratíváját, ők az Orbán vs Európa ellentétpárral igyekeztek operálni az egész kampányban.

A jobbik, az MSZ-P és az LMP bukásának fő oka az, hogy ők is elfogadták ezt a keretezést. Gyurcsány és Orbán pedig épp abban volt érdekelt, hogy ezt a kérdést dramatizálja és minden más lehetséges szempontot és perspektívát a perifériára szorítson a közbeszédben. Mivel sikerrel tették ezt, törvényszerű volt, hogy a Fidesz és a Mi Hazánk a falvakban is mozgósítani tud (ami EP-választásokon eddig nem sikerült), másrészt az is, hogy a Fideszt egyre jobban utáló-gyűlölő ellenzéki szavazók, azokat választják majd, akik (látszólag) pontosan az ellenkezőjét mondják annak, amit Orbán. Az orbánozási és európázási versenyben az LMP, a Jobbik, de még az MSZP-P is eleve bukásra volt ítélve.

Mégsem tettek mást ezek a pártok, minthogy teljes erőbedobással szálltak be ebbe a versenybe. Még azon az áron is, hogy éles ellentétbe kerültek a saját alapelveikkel és mondandójukkal. Az LMP esete talán a legfájóbb. Egyfelől - állítólag - a klímaváltozás elleni harc állt a kampányuk középpontjában. Másfelől a Budapest- Belgrád vasútépítési projekt ellenzése. Az lehet, hogy a projekt erősen túlárazott, és az sem jó, hogy a kínaiak valósítják meg. Azt állítani azonban, hogy ez egy felesleges beruházás, hatalmas tévedés. Aki ezt kétli, annak ajánlom, hogy tekintse meg a röszkei határátkelő előtt kígyózó kamionsort, és gondoljon bele abba, hogy milyen mennyiségű szén-dioxit buffogtatnak folyamatosan a levegőbe, miközben lassan araszolnak előre a sorban. Az is egy demagóg érv, hogy alig van utasforgalom ezen a vonalon., hisz évente több százezer magyar utazik nyaralni Görögországba autóval, busszal vagy repülővel. Nem csoda, ha mindenki kerüli a vasutat, ami kissé lerobbant és csak 23 óra alatt ér Szalonikibe. Ez a menetidő feleződne meg, ha a projektet megvalósítanák. Egy felelős ellenzéki párt persze joggal kritizálhatja a projekt megvalósításának módját, és javasolhat más módon finanszírozott alternatívát (pl: fizessen az EU!!) de egy zöld párt nem mondhatja azt, hogy ez a beruházás felesleges. Ennél azonban sajnos fontosabb szempont volt az, hogy az LMP saját témával nevezhessen be a "Ki védi meg jobban Európát?" című vetélkedőbe.

Más zöld pártok persze még nem jutottak odáig, hogy egy vasútvonal korszerűsítésének ellenzése legyen a kampánytémájuk, de sajnos tény, hogy már nem emlegetik a kötöttpályás közlekedés fejlesztésének szükségességét. A vasúttal ugyanis csak egy kisebb részét lehetne "kizöldíteni" a brutális méreteket öltő távolsági kereskedelemnek (habár a Balkán fő útvonalán ez épp lehetséges lenne), ezért jobb nem bolygatni a témát, hogy ne irányítsa jobban a közfigyelmet arra, hogy a globális kapitalista termelési és elosztási rendszer teljesen fenntarthatatlan. A távolsági kereskedelem ugyanis egyáltalán nem csak késztermékeket utaztat, hanem nyersanyagot és alkatrészeket is szállít   a globális céghálózatok egyes egységei közt, melyek persze maguk is szennyeznek, többféle módon. A polgári, egyre inkább centrista "zöld" pártok pedig a középosztály megnyerésének érdekében gyakorlatilag lemondtak a rendszerkritikáról és a globalizációkritikáról. Ilyesmivel foglalkozni ugyanis jóval kockázatosabb, mint pl. a tehenek fingásával.

Így persze azok, akik látszólag politikai ellenfelei egymásnak (Merkel és Orbán) könnyebben megengedhetik maguknak azt is, hogy közösen dolgozzanak a nagytőke érdekeinek előmozdításán. Miközben a médiában látszólag politikai élethalálharcot folytattak, együtt akadályozták meg, hogy a német autóipart érzékenyen érinthessék a klímavédelmi intézkedések. Közös erőfeszítéseik eredménye, hogy újraindultak a tárgyalások a TTIP-ről (USA-EU közti szabadkereskedelmi egyezmény), mely a multinacionális vállalatokat a nemzetállami, sőt az EU-s jogrend főlé fogja emelni, hiszen ún. választott bíróságokhoz fordulhatnak majd, ha érdekeiket csorbítják egyes törvények, kormányhatározatok. Ezen túl valószínű, hogy beengedik majd Európába az amerikai élelmiszerexportot (pl. hormonkezelt marhahús) is. Az amerikaiak pedig nyilván arra is törekednek, hogy az európai országok GMO-mentességét is eltöröljék.

A német és a magyar-kormány közösen akadályozta meg azt is, hogy az EU-ban betiltsák a glifozát nevű vegyszert, amely valójában a Monsanto -Bayer amerikai-német konszern által gyártott vegyifegyver, Ma már bírósági ítéletek bizonyítják, hogy sikerrel vethető be a még a szabadban, a földeken élő és dolgozó emberek, állatok és a természetes ökoszisztémák ellen. És persze nem csak Merkel és Orbán szolgálja ki a nagytőke, a vegyszer- és gyógyszeripar valamint a nagybirtok egymással végzetesen összefonódott érdekeit, hanem az európai liberálisok pártcsaládja is, melyet a Monsanto-Bayer, a Syngenta, az Uber, a Google és még egy rakás másik multi finanszíroz. E pártcsalád tagja, a magyar közélet üdvöskéje, a Momentum, amely a szélső veganizmussal (is) kampányolt, közvetve segítve ezzel szintén azt, hogy az állatokat száműzzük a mezőgazdaság területéről - és ezért majd még több műtrágyát és/vagy vegyszert használjunk.

A látszólag a nemzetállami szuverenitást védő populisták, a jobbközép, az európázó liberálisok, a magyar nagybirtok, a bitech cégek és a gyógyszeripar ugyanannak a rendszernek a részei.

The show must go on.